8. nap
2010. augusztus 26.
Az Azovi-tenger partján folytatjuk az utunkat. Lenino-nál Andi (a navigációs készülék) ismét elveszíti önmagát, csak András emlékeire hagyatkozva bóklászunk. Lenino-tól északra van egy hatalmas sós tó, színig teli madárral. A partján egy félbehagyott hatalmas épület áll, András szerint atomerőműnek készült, nekem meg fogalmam sincs, mert ebben az országban bármi lehet. Amúgy tényleg olyannak néz ki (mint a csernobili).
A Kazantüp egy félgömb alakú kicsúcsosodás a térkép szerint, és a valóságban is. Sziklákkal tarkított sztyepp, nagyon szép, de bemenni nem lehet, mert a kevés védett területek egyike. A „csúcs” felé vezető út egy felkapott üdülőváros mellett halad el, amelynek van egy kis sétálóutcája is butikokkal (enyhe túlzással). Itt sétálunk egyet, egy jó svarmásat keresünk, de az nincs. A Kazantüp mellett lubickolunk a vízben, itt is jó hosszú strand fogad minket. András mérgelődik egy kicsit, mert tavaly még szabad bejárás volt a partra, mára meg körbekerítették, csak a kapu hiányzik. Valószínűleg az a jövő nyári szezonra kerül fel, és ez is fizetős strand lesz. Sajnos itt is ez a tendencia.
Délután egy másik sóstóhoz igyekszünk, amely olyan hatalmas, hogy a partján lévő domb tetejéről sem látjuk a túlpartját. Úttalan földúton vergődünk kb. 9 km-t, és a por miatt fel kell húznunk az ablakokat, a nap tűz, a kocsi motorjának a hűtése néha nem akar dolgozni és emiatt fűtenünk kell. Én már alig várom, hogy vége legyen ennek a „hadjáratnak”.
Viszont 10 km-rel arrébb a látvány mindenért kárpótol. Az út a Fekete-tenger és egy sós tó között visz, mindkét oldalon víz, a tengeren rengeteg kisebb-nagyobb hajó, és mögöttük a szoros másik oldala: Oroszország. Már Kercs közelében vagyunk, innen lehet komppal átjutni Oroszországba, ha van vízumod. A túloldalon van egy hatalmas földnyelv, ami Kercs felé nyúlik ki, ide köt ki a komp, és ide hozzák a tehervonatok vagonjait is. Tényleg szép a látvány. Itt szerettünk volna sátrazni, de csak fürdőző emberek vannak a parton, ez azt jelenti, hogy nem lehet sátrazni. Meg szemetes is a hely. Kényszerpálya, keresni kell egy helyet.
Dél felé indulunk, a következő településen hátha szerencsénk lesz, de itt már magaspartok vannak, azaz 10-15 méter magas sziklafalakat csapkodnak a hullámok. Itt sem jó. Ráadásul tankolnunk is kell, akkor irány Kercs. Hátha ott találunk valamit.
Azt gondoltam, hogy ez is olyan zsúfolt, poros és lepukkant város lesz, mint általában itt a többi. Kellemes meglepetésként ért, hogy a főutcán felújított 19 – 20. századi épületek állnak, ligetekkel, parkokkal, szökőkutakkal és rendezett járdákkal.
Andi szerint 11 km-re innen van egy kemping. Na ezek a jóslatai már tavaly sem jöttek be, de azért elindulunk arra, mivel tengerpartra visz, és a térkép szerint nem magaspartos. Természetesen a kemping helyén hatalmas gaztenger fogad bennünket, majd a következő településen útbaigazítanak, hogy még egy települést kell menni, és ott lesz szállás.
Valóban, a völgybe visz le az út, és ott egy utcányi település vár minket a parton. Minden háznál van szoba kiadó, de mi már fel is adjuk, mivel egy éjszakára sehol sem akarnak bennünket fogadni. Végül az utolsó háznál kis rábeszélésre nyílnak a kapuk. András beáll a kocsival az udvarra és míg fizet a „nagyasszonynak”, engem két nyaraló nő azonnal megkörnyékez, és csak úgy záporoznak a kérdések, ukránul. Gyorsan elmondom, hogy „nye panyemáju” (nem értem) és „nye gavaritye pa ruszki” (nem beszélek oroszul), mire nevetnek, és a fiatalabb megszólal angolul. Ilyen sem volt még ebben az országban! Annyira töri a nyelvet és olyan furán ejti ki a szavakat, hogy alig értem, amit mond, de kiderül, hogy kijeviek, és nem tetszik nekik ez a hely. Jó kezdet…
A telken több kisebb faház áll, konyhával, és az udvaron van a közös WC és a zuhanyzó. Mi egy ötágyas házban kaptunk szállást, kettőnknek 100 hrivnya a tarifa (2700 Ft).
Nekünk megfelel egy éjszakára, bár a falon rémes a tapéta és még rémesebb a kép, András szerint olyan az ágya, mintha vízágy lenne, én meg az enyémen a fejtámlától a lábtámig érek (160 cm vagyok). A WC angol stílusú, fából, a tusoló meg egy faszoba, a tetején egy nagy vashordóval (ez a bojler) és a plafonról egy tusolófej lóg le. Világítás nincs, fejlámpával kell fürdeni, és a víz is csak langyos. (A Krímen nyáron mindenhol így oldják meg a tusolást.)
Eddig összesen 100 hrivnyát költöttünk szállásra, ami hét éjszakára leosztva nem is rossz átlag, kettőnknek. És higgyétek el, néha sokkal jobb sátorban, a saját hálózsákodban a puha polifómon aludni, mint más ágyában.
A Kazantüp egy félgömb alakú kicsúcsosodás a térkép szerint, és a valóságban is. Sziklákkal tarkított sztyepp, nagyon szép, de bemenni nem lehet, mert a kevés védett területek egyike. A „csúcs” felé vezető út egy felkapott üdülőváros mellett halad el, amelynek van egy kis sétálóutcája is butikokkal (enyhe túlzással). Itt sétálunk egyet, egy jó svarmásat keresünk, de az nincs. A Kazantüp mellett lubickolunk a vízben, itt is jó hosszú strand fogad minket. András mérgelődik egy kicsit, mert tavaly még szabad bejárás volt a partra, mára meg körbekerítették, csak a kapu hiányzik. Valószínűleg az a jövő nyári szezonra kerül fel, és ez is fizetős strand lesz. Sajnos itt is ez a tendencia.
Délután egy másik sóstóhoz igyekszünk, amely olyan hatalmas, hogy a partján lévő domb tetejéről sem látjuk a túlpartját. Úttalan földúton vergődünk kb. 9 km-t, és a por miatt fel kell húznunk az ablakokat, a nap tűz, a kocsi motorjának a hűtése néha nem akar dolgozni és emiatt fűtenünk kell. Én már alig várom, hogy vége legyen ennek a „hadjáratnak”.
Viszont 10 km-rel arrébb a látvány mindenért kárpótol. Az út a Fekete-tenger és egy sós tó között visz, mindkét oldalon víz, a tengeren rengeteg kisebb-nagyobb hajó, és mögöttük a szoros másik oldala: Oroszország. Már Kercs közelében vagyunk, innen lehet komppal átjutni Oroszországba, ha van vízumod. A túloldalon van egy hatalmas földnyelv, ami Kercs felé nyúlik ki, ide köt ki a komp, és ide hozzák a tehervonatok vagonjait is. Tényleg szép a látvány. Itt szerettünk volna sátrazni, de csak fürdőző emberek vannak a parton, ez azt jelenti, hogy nem lehet sátrazni. Meg szemetes is a hely. Kényszerpálya, keresni kell egy helyet.
Dél felé indulunk, a következő településen hátha szerencsénk lesz, de itt már magaspartok vannak, azaz 10-15 méter magas sziklafalakat csapkodnak a hullámok. Itt sem jó. Ráadásul tankolnunk is kell, akkor irány Kercs. Hátha ott találunk valamit.
Azt gondoltam, hogy ez is olyan zsúfolt, poros és lepukkant város lesz, mint általában itt a többi. Kellemes meglepetésként ért, hogy a főutcán felújított 19 – 20. századi épületek állnak, ligetekkel, parkokkal, szökőkutakkal és rendezett járdákkal.
Andi szerint 11 km-re innen van egy kemping. Na ezek a jóslatai már tavaly sem jöttek be, de azért elindulunk arra, mivel tengerpartra visz, és a térkép szerint nem magaspartos. Természetesen a kemping helyén hatalmas gaztenger fogad bennünket, majd a következő településen útbaigazítanak, hogy még egy települést kell menni, és ott lesz szállás.
Valóban, a völgybe visz le az út, és ott egy utcányi település vár minket a parton. Minden háznál van szoba kiadó, de mi már fel is adjuk, mivel egy éjszakára sehol sem akarnak bennünket fogadni. Végül az utolsó háznál kis rábeszélésre nyílnak a kapuk. András beáll a kocsival az udvarra és míg fizet a „nagyasszonynak”, engem két nyaraló nő azonnal megkörnyékez, és csak úgy záporoznak a kérdések, ukránul. Gyorsan elmondom, hogy „nye panyemáju” (nem értem) és „nye gavaritye pa ruszki” (nem beszélek oroszul), mire nevetnek, és a fiatalabb megszólal angolul. Ilyen sem volt még ebben az országban! Annyira töri a nyelvet és olyan furán ejti ki a szavakat, hogy alig értem, amit mond, de kiderül, hogy kijeviek, és nem tetszik nekik ez a hely. Jó kezdet…
A telken több kisebb faház áll, konyhával, és az udvaron van a közös WC és a zuhanyzó. Mi egy ötágyas házban kaptunk szállást, kettőnknek 100 hrivnya a tarifa (2700 Ft).
Nekünk megfelel egy éjszakára, bár a falon rémes a tapéta és még rémesebb a kép, András szerint olyan az ágya, mintha vízágy lenne, én meg az enyémen a fejtámlától a lábtámig érek (160 cm vagyok). A WC angol stílusú, fából, a tusoló meg egy faszoba, a tetején egy nagy vashordóval (ez a bojler) és a plafonról egy tusolófej lóg le. Világítás nincs, fejlámpával kell fürdeni, és a víz is csak langyos. (A Krímen nyáron mindenhol így oldják meg a tusolást.)
Eddig összesen 100 hrivnyát költöttünk szállásra, ami hét éjszakára leosztva nem is rossz átlag, kettőnknek. És higgyétek el, néha sokkal jobb sátorban, a saját hálózsákodban a puha polifómon aludni, mint más ágyában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése