11. nap
2010. augusztus 29.
Reggel András megcélozza a Toi-toi WC-t, de 5 méternél közelebb nem jut, mert olyan penetráns szag terjeng körülötte. Én inkább tartogatom még egy fél órát, majd a természet lágy ölén…
Az út túloldalán a tó partján megállunk, és András rögtön ki is szúr egy „gyanús” madarat. Közelebb és közelebb oson hozzá, végül is sikerül lencsevégre is kapnia (bár csak bizonyító erejű a kép minősége), ez egy szibériai pettyes lile.
Írunk egy SMS-t a briteknek, koordinátákkal, majd eldöcögünk a fizetős strandra, ahol hatalmas hullámok mellett barnítjuk magunkat pár órácskát. A strand valójában egy nyolc km hosszú földnyelv végén van, és zsúfolt. Sátraznak is, de van aki csak kiélvezi a nyár utolsó vasárnapját. A belépő borzasztó drága, kettőnknek kocsival együtt, egész napra, 450 Ft. Nincs kiépített strand, viszont rendszeresen szedik a szemetet, és ez sokat dob a helyen.
Délután megérkezünk Portovoe-ba (kiejthetjük Portové-nek és Protovojé-nek is). A Krímen minden helységnév duplán szerepel a táblákon, ukránul és oroszul. Sok orosz család telepedett le ezen a félszigeten, emiatt ez a kettőség.
Portovoe-ben a tengerpart északkeleti része védett terület, sok kis nádas szigettel. Üzemel itt egy kis madármegfigyelő állomás is, aminek Natalja a vezetője. Ő már többször látott itt vékonycsőrű pólingot, de eszközök hiányában hiteles dokumentációt nem készített róla. Mi is itt próbálkozunk a majdnem lehetetlennel.
Mivel még csak kora délután van, betérünk az egyik vendéglőbe és borscsot eszünk. Most is olyan finom, mint mindig. A tavalyi szállásunk előtt leparkolunk, és ámulunk, hogy egy teljesen új szárnyat építettek a tavalyi mellé. Kitáblázott, rendesen bekerített a terület és még TV is van a szobákban! Ajaj, akkor ez drágább lesz, mint tavaly volt! András bemegy alkudni, én pedig összepakolok a kocsiban, mikor gurulós bőrönd hangját hallom. Már ide is eljutott ez a divat? Nem, csak a két brit jön felfelé a tengerpartról. Gyors egyeztetés, találkozzunk a boltnál (nem lehet eltéveszteni, mert csak egy van).
A szálláson a tulaj megismert minket, „a két magyar tavalyról”, és végül is olcsóbban kapjuk meg a szobát, mint amennyire először tartották, 1100 Ft/fő/éj, tengerparti, külön fürdőszobás, WC-s, TV-s apartman. Franciaággyal. Királyság.
A britek kicsit morgolódnak, mert ők alkudni sem tudnak az árból (1500 Ft/fő/éj), ráadásul közös mosdó és WC van nekik az udvaron.
Miközben keressük (már négyen) a madarat, ránk esteledik. Betérünk a kocsmába, ahol folytatjuk a beszélgetést, kiderül róluk, hogy a punkbirderekkel ( www.freewebs.com/punkbirder ) van dolgunk, miközben fogynak a krími üveges sörök. Még én is iszok, aki nem szereti a sört. Ráadásul mi még meglapoztuk egy kis „ó-nektárral” is az estet, úgyhogy jó a hangulat.
Vasárnap lévén a britek nagyon invitálnak minket a helyi diszkóba, de nem állunk kötélnek. Ez nem a mi műfajunk. Mikor felállnak az asztaltól, ők is inkább az alvás mellett döntenek.
Az út túloldalán a tó partján megállunk, és András rögtön ki is szúr egy „gyanús” madarat. Közelebb és közelebb oson hozzá, végül is sikerül lencsevégre is kapnia (bár csak bizonyító erejű a kép minősége), ez egy szibériai pettyes lile.
Írunk egy SMS-t a briteknek, koordinátákkal, majd eldöcögünk a fizetős strandra, ahol hatalmas hullámok mellett barnítjuk magunkat pár órácskát. A strand valójában egy nyolc km hosszú földnyelv végén van, és zsúfolt. Sátraznak is, de van aki csak kiélvezi a nyár utolsó vasárnapját. A belépő borzasztó drága, kettőnknek kocsival együtt, egész napra, 450 Ft. Nincs kiépített strand, viszont rendszeresen szedik a szemetet, és ez sokat dob a helyen.
Délután megérkezünk Portovoe-ba (kiejthetjük Portové-nek és Protovojé-nek is). A Krímen minden helységnév duplán szerepel a táblákon, ukránul és oroszul. Sok orosz család telepedett le ezen a félszigeten, emiatt ez a kettőség.
Portovoe-ben a tengerpart északkeleti része védett terület, sok kis nádas szigettel. Üzemel itt egy kis madármegfigyelő állomás is, aminek Natalja a vezetője. Ő már többször látott itt vékonycsőrű pólingot, de eszközök hiányában hiteles dokumentációt nem készített róla. Mi is itt próbálkozunk a majdnem lehetetlennel.
Mivel még csak kora délután van, betérünk az egyik vendéglőbe és borscsot eszünk. Most is olyan finom, mint mindig. A tavalyi szállásunk előtt leparkolunk, és ámulunk, hogy egy teljesen új szárnyat építettek a tavalyi mellé. Kitáblázott, rendesen bekerített a terület és még TV is van a szobákban! Ajaj, akkor ez drágább lesz, mint tavaly volt! András bemegy alkudni, én pedig összepakolok a kocsiban, mikor gurulós bőrönd hangját hallom. Már ide is eljutott ez a divat? Nem, csak a két brit jön felfelé a tengerpartról. Gyors egyeztetés, találkozzunk a boltnál (nem lehet eltéveszteni, mert csak egy van).
A szálláson a tulaj megismert minket, „a két magyar tavalyról”, és végül is olcsóbban kapjuk meg a szobát, mint amennyire először tartották, 1100 Ft/fő/éj, tengerparti, külön fürdőszobás, WC-s, TV-s apartman. Franciaággyal. Királyság.
A britek kicsit morgolódnak, mert ők alkudni sem tudnak az árból (1500 Ft/fő/éj), ráadásul közös mosdó és WC van nekik az udvaron.
Miközben keressük (már négyen) a madarat, ránk esteledik. Betérünk a kocsmába, ahol folytatjuk a beszélgetést, kiderül róluk, hogy a punkbirderekkel ( www.freewebs.com/punkbirder ) van dolgunk, miközben fogynak a krími üveges sörök. Még én is iszok, aki nem szereti a sört. Ráadásul mi még meglapoztuk egy kis „ó-nektárral” is az estet, úgyhogy jó a hangulat.
Vasárnap lévén a britek nagyon invitálnak minket a helyi diszkóba, de nem állunk kötélnek. Ez nem a mi műfajunk. Mikor felállnak az asztaltól, ők is inkább az alvás mellett döntenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése