12. nap
2010. augusztus 30.
András reggel hatra kimegy a tegnap esti madarászhelyre, ahogy ezt leegyeztették a fiúkkal. Én nem bírok felkelni, a világ még mindig forog és a fejem három tonna. A szemem előtt lévő ködön át látom, hogy ő sincs túl jó állapotban.
Csak az egyik fiú tudott felkelni, ő is negyedjáraton működött, úgyhogy inkább a tíz órai madarászatot beszélik meg, jönnek velünk.
Tízkor kicsattog a másik gyerek a bolt elé, és szól, hogy mivel ez az utolsó napjuk, a vezetőjük búcsú-ebédet főz nekik, és nem tudnak jönni, ketten indulunk tovább.
A közeli kisvárosban, Razdolné-ben találunk netet (könyvtárban), ahol a laptopot is fel tudjuk csatlakoztatni, és egy órát szörfölünk (80 Ft).
Visszafelé lekanyarodunk a tenger felé, de nem jutunk el odáig, a fák árnyékában felváltva rejtvényt fejtünk és alszunk.
Délután már jobban vagyunk mindketten, keressük a madarat. A tengerpart tavaly jó volt, több időt töltöttünk el itt, a semmiben, mint bent a településen vagy a strandon. Most moszatos és szagai is van. Sokkal nedvesebb minden a tavalyi állapotokhoz képest, ilyenkor itt már porzott a föld. A tavalyi fürdős helyünkhöz el sem tudunk jutni, mivel az oda vezető utat most a tenger uralja.
Visszaindulunk a bázistelepülésre. A semmi közepén András mondja, hogy kössem be magam, nem értettem, hogy miért, amikor mindig én mondom neki ugyanezt. A kanyar végén rendőrök állítanak meg minket, a semmi közepén… Ismét csak rutin ellenőrzés lesz a dologból, néhány kérdéssel, főként, hogy a teleszkóp micsoda és mire való?
Este a szokásos helyen figyeljük a madárbehúzást, de a keresett faj nem akar jönni. Ettől függetlenül még nekem is tetszik a terület, jó nézegetni ezt a rengeteg madarat.
Kilenc körül lenézünk a kocsmába, de a britek nincsenek sehol, talán még az ugróegeret keresik a pusztában, így nem várunk sokat, irány a ház. Olyan fáradtak vagyunk, hogy a TV mellett el is alszunk.
TV: 3 csatornánk van, abból egy orosz. Hasonlóan gyenge műsorszerkezettel, de hosszabb reklámblokkokkal. A reklámok szinte ugyanazok, mint otthon, röhögünk is, hogy a Krímen vajon hány macska láthatott életében Wiskas-t?
Csak az egyik fiú tudott felkelni, ő is negyedjáraton működött, úgyhogy inkább a tíz órai madarászatot beszélik meg, jönnek velünk.
Tízkor kicsattog a másik gyerek a bolt elé, és szól, hogy mivel ez az utolsó napjuk, a vezetőjük búcsú-ebédet főz nekik, és nem tudnak jönni, ketten indulunk tovább.
A közeli kisvárosban, Razdolné-ben találunk netet (könyvtárban), ahol a laptopot is fel tudjuk csatlakoztatni, és egy órát szörfölünk (80 Ft).
Visszafelé lekanyarodunk a tenger felé, de nem jutunk el odáig, a fák árnyékában felváltva rejtvényt fejtünk és alszunk.
Délután már jobban vagyunk mindketten, keressük a madarat. A tengerpart tavaly jó volt, több időt töltöttünk el itt, a semmiben, mint bent a településen vagy a strandon. Most moszatos és szagai is van. Sokkal nedvesebb minden a tavalyi állapotokhoz képest, ilyenkor itt már porzott a föld. A tavalyi fürdős helyünkhöz el sem tudunk jutni, mivel az oda vezető utat most a tenger uralja.
Visszaindulunk a bázistelepülésre. A semmi közepén András mondja, hogy kössem be magam, nem értettem, hogy miért, amikor mindig én mondom neki ugyanezt. A kanyar végén rendőrök állítanak meg minket, a semmi közepén… Ismét csak rutin ellenőrzés lesz a dologból, néhány kérdéssel, főként, hogy a teleszkóp micsoda és mire való?
Este a szokásos helyen figyeljük a madárbehúzást, de a keresett faj nem akar jönni. Ettől függetlenül még nekem is tetszik a terület, jó nézegetni ezt a rengeteg madarat.
Kilenc körül lenézünk a kocsmába, de a britek nincsenek sehol, talán még az ugróegeret keresik a pusztában, így nem várunk sokat, irány a ház. Olyan fáradtak vagyunk, hogy a TV mellett el is alszunk.
TV: 3 csatornánk van, abból egy orosz. Hasonlóan gyenge műsorszerkezettel, de hosszabb reklámblokkokkal. A reklámok szinte ugyanazok, mint otthon, röhögünk is, hogy a Krímen vajon hány macska láthatott életében Wiskas-t?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése