18. nap
2010. szeptember 5.
Hát elindultunk vissza, terveink szerint Moldávián és Románián keresztül zsilipelünk hazafelé. Az útvonal rövidebb, de „rázósabb”, mint Kijev-Beregsurány felé, és még kisebb, nagyobb kitérőket is teszünk.
Krasznoperekopszk-ban megállunk piacolni egy kicsit. Majdnem ugyanazokat a dolgokat lehet kapni itt is, mint otthon, csak kicsit más áron (jóval olcsóbban). A ruhák kombinációja itt felettébb érdekes, én, aki nem értek a divathoz, csak ámulok, hogy milyen színeket és mintákat vesznek fel egymáshoz az emberek. A női lábbelikről meg ne is beszéljünk…
Váltunk még pár eurót, hogy biztosan elég legyen a hrivnyánk az út végéig és bevásárolunk a helyi ATB-ben (magyarul ez ABC), itt szerencsére, lehet kártyával fizetni és a terminál is „rabotaet”, azaz működik, és ez nagy szó.
A „hadsereg” után Armiansktól északra található Tytan gyár melletti tavak felé vesszük az irányt, ahol rengeteg madarat láttunk idefelé jövet. A gyárban nem tudjuk, hogy mit gyártanak – csak találgatjuk-, de hogy olyan füstöt csinálnak, hogy egy Holywoody produkció giga füstgépe is megirigyelhetné. A tó ismét tele van madárral, kezdenék rejtvényt fejteni, de András öt perc alatt végez a madarakkal. Lehet már neki is sok volt az a rengeteg madártömeg?!
Csordogálunk vissza, a rendőröket sikeresen kikerüljük, a vasárnap ellenére is vannak néhányan az utakon.
A cél Kobleve, ami Odessa előtt található, úgy harminc km-el. Jő kis tengerparti rész ez, bár tavaly olyannyira szemetes volt a part, hogy lemondtunk a sátrazásról, és valami úttörőtábor-szerű-rettenetben szálltunk meg. Meleg volt. levegőtlen, koszos, és teli szúnyoggal. Mármint a szoba. Én idén kizárt, hogy ott aludjak, akkor inkább a kocsiban. Szerencsére találunk egy viszonylag tisztább partszakaszt, és vasárnap lévén, a szomszédos település diszkózenéjére alszunk el, amit kedvesen hozzánk is elhoz a tenger.
2010. szeptember 5.
Hát elindultunk vissza, terveink szerint Moldávián és Románián keresztül zsilipelünk hazafelé. Az útvonal rövidebb, de „rázósabb”, mint Kijev-Beregsurány felé, és még kisebb, nagyobb kitérőket is teszünk.
Krasznoperekopszk-ban megállunk piacolni egy kicsit. Majdnem ugyanazokat a dolgokat lehet kapni itt is, mint otthon, csak kicsit más áron (jóval olcsóbban). A ruhák kombinációja itt felettébb érdekes, én, aki nem értek a divathoz, csak ámulok, hogy milyen színeket és mintákat vesznek fel egymáshoz az emberek. A női lábbelikről meg ne is beszéljünk…
Váltunk még pár eurót, hogy biztosan elég legyen a hrivnyánk az út végéig és bevásárolunk a helyi ATB-ben (magyarul ez ABC), itt szerencsére, lehet kártyával fizetni és a terminál is „rabotaet”, azaz működik, és ez nagy szó.
A „hadsereg” után Armiansktól északra található Tytan gyár melletti tavak felé vesszük az irányt, ahol rengeteg madarat láttunk idefelé jövet. A gyárban nem tudjuk, hogy mit gyártanak – csak találgatjuk-, de hogy olyan füstöt csinálnak, hogy egy Holywoody produkció giga füstgépe is megirigyelhetné. A tó ismét tele van madárral, kezdenék rejtvényt fejteni, de András öt perc alatt végez a madarakkal. Lehet már neki is sok volt az a rengeteg madártömeg?!
Csordogálunk vissza, a rendőröket sikeresen kikerüljük, a vasárnap ellenére is vannak néhányan az utakon.
A cél Kobleve, ami Odessa előtt található, úgy harminc km-el. Jő kis tengerparti rész ez, bár tavaly olyannyira szemetes volt a part, hogy lemondtunk a sátrazásról, és valami úttörőtábor-szerű-rettenetben szálltunk meg. Meleg volt. levegőtlen, koszos, és teli szúnyoggal. Mármint a szoba. Én idén kizárt, hogy ott aludjak, akkor inkább a kocsiban. Szerencsére találunk egy viszonylag tisztább partszakaszt, és vasárnap lévén, a szomszédos település diszkózenéjére alszunk el, amit kedvesen hozzánk is elhoz a tenger.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése