6-7. nap
2010. augusztus 24-25.
Dzsankojtól továbbdöcögünk az Azovi-tenger felé. A tengert a Szivastól (Öböltől) az Arabatszkaja-túrzás választja el. 120 km-es földnyelvet kell elképzelni, rettenetesen rossz minőségű murvás- és földutakkal. A rossz azt jelenti, hogy olyan az út felszíne, mintha egy óriás lánctalpast küldtek volna rá egy nagyobb esőzés után. Markolni kell keményen a kormányt.
A tengerpart és a víz viszont nagyon jó. Mi csak 10 km-t mentünk a túrzáson, amíg egy jó sátorhelyet találtunk. Terveink szerint holnapután reggel indulunk tovább Kercs felé. Egy teljes nap punnyadás! Fürdés a tengerben!
A túrzás elején van egy kis település, egyetlen bolttal. Minden nyaraló itt vásárol, azaz sokan. Ugyanis a part tele van sátorozókkal, és a településen is lehet szobát bérelni. Tényleg nagyon jó itt a tenger. Veszünk sajtot, csipszet (sonkásat és kaviárosat) és hideg sört. A kaviárost András pusztította el, de csak nagy nehezen. Jó adag sörrel csúszott csak le.
Nem lehet igazi nyaralás a tengerparton dinnye nélkül! Még út közben vettünk két kisebb példányt, kilója 27 Ft! És ezek nem agyon nemesített, keresztezett tökdinnyék, hanem azok az igazi, régi édes ízek, amikre a gyerekkorunkból emlékszünk! Figyeljétek, hogy melyik gyümölcsnek mi a neve!!!
A túrzás másik oldalán egy tó van, szintén tele madárral, Andrásnak is lesz mivel eltölteni az időt.
Nagyon kellemes az idő, mert bár még délután is tűz a nap, a tenger felől hűs szél fúj. Mondom is Andrásnak, hogy végre, itt nem lesznek este szúnyogok, ekkora szélben nincs esélyük! A kocsiban, az anyósülés elé berakjuk a kis gázégőt, és finom bolognait főzök. Mire elmosogatok, felforr a fürdővíz is, előkerül a lavór, a szappan és… sokezer szúnyog!! Ilyen gyorsan még egyikünk sem mosdott, mint most! A sátor külső részén csak úgy hemzsegnek a vérszívók, szerencsére bent egy sincs. Kétszáz méterrel mellettünk két család egy sörsátor alatt vacsizik, azok is irtó gyorsan verik fel a kis sátrukat (mindenkinek „kutyaólja” van), és menekülnek be.
Reggelre nyoma sincs a szúnyogseregnek. Én rögtön egy csobbanással indítom a napot, isteni a víz.
A barna pillepalackokban melegítjük a vizet, és 10 órára már van is forró vizem a nagymosáshoz. A kocsi és a sátor közé kifeszített szárítókötélre felcsipeszelem a nagy terítőt és a kendőt, alá a ruhákat, így multifunkciós a hely, szárító és még árnyékunk is van. Ugyanis egy darab fa sincs a parton, és délre már kezdünk ismételten pirulni. Az árnyékból nézegetjük a nagy hullámokat, és ahogy a csérek bele-belevágódnak a vízbe, mint egy torpedó, és halásznak, néhány méterrel mellettünk. Kagylókat keresünk a parton, gyorsan elmegy a nap.
András délután eltűnik a tó partján, ezalatt megáll mellettem egy pasi kocsival, és kérdezget valamit ukránul. Többször is elmondom neki, hogy nem értem és nem beszélek oroszul, de nem adja fel. Végül úgy felmérgeli magát, hogy bepattan a kocsiba és elporzik. A fene sem érti… András csak két óra múlva ér vissza, de egészen a sötétedésig számolja a madarakat, hát van mit…
Éjjel felébredek valamire, és kinézek a szúnyoghálón (olyan meleg van, hogy a sátor külső ajtaját be sem húzzuk, csak a szúnyogháló alatt alszunk), és látom, hogy a tó túlpartján hatalmas tűz van. Megint begyújtottak egy tarlót. Szerencsére messze van, és a szél is pont felőlünk fúj arra, úgyhogy se perc alatt visszaalszok.
András reggel tejeskávéval ébreszt.
A tengerpart és a víz viszont nagyon jó. Mi csak 10 km-t mentünk a túrzáson, amíg egy jó sátorhelyet találtunk. Terveink szerint holnapután reggel indulunk tovább Kercs felé. Egy teljes nap punnyadás! Fürdés a tengerben!
A túrzás elején van egy kis település, egyetlen bolttal. Minden nyaraló itt vásárol, azaz sokan. Ugyanis a part tele van sátorozókkal, és a településen is lehet szobát bérelni. Tényleg nagyon jó itt a tenger. Veszünk sajtot, csipszet (sonkásat és kaviárosat) és hideg sört. A kaviárost András pusztította el, de csak nagy nehezen. Jó adag sörrel csúszott csak le.
Nem lehet igazi nyaralás a tengerparton dinnye nélkül! Még út közben vettünk két kisebb példányt, kilója 27 Ft! És ezek nem agyon nemesített, keresztezett tökdinnyék, hanem azok az igazi, régi édes ízek, amikre a gyerekkorunkból emlékszünk! Figyeljétek, hogy melyik gyümölcsnek mi a neve!!!
A túrzás másik oldalán egy tó van, szintén tele madárral, Andrásnak is lesz mivel eltölteni az időt.
Nagyon kellemes az idő, mert bár még délután is tűz a nap, a tenger felől hűs szél fúj. Mondom is Andrásnak, hogy végre, itt nem lesznek este szúnyogok, ekkora szélben nincs esélyük! A kocsiban, az anyósülés elé berakjuk a kis gázégőt, és finom bolognait főzök. Mire elmosogatok, felforr a fürdővíz is, előkerül a lavór, a szappan és… sokezer szúnyog!! Ilyen gyorsan még egyikünk sem mosdott, mint most! A sátor külső részén csak úgy hemzsegnek a vérszívók, szerencsére bent egy sincs. Kétszáz méterrel mellettünk két család egy sörsátor alatt vacsizik, azok is irtó gyorsan verik fel a kis sátrukat (mindenkinek „kutyaólja” van), és menekülnek be.
Reggelre nyoma sincs a szúnyogseregnek. Én rögtön egy csobbanással indítom a napot, isteni a víz.
A barna pillepalackokban melegítjük a vizet, és 10 órára már van is forró vizem a nagymosáshoz. A kocsi és a sátor közé kifeszített szárítókötélre felcsipeszelem a nagy terítőt és a kendőt, alá a ruhákat, így multifunkciós a hely, szárító és még árnyékunk is van. Ugyanis egy darab fa sincs a parton, és délre már kezdünk ismételten pirulni. Az árnyékból nézegetjük a nagy hullámokat, és ahogy a csérek bele-belevágódnak a vízbe, mint egy torpedó, és halásznak, néhány méterrel mellettünk. Kagylókat keresünk a parton, gyorsan elmegy a nap.
András délután eltűnik a tó partján, ezalatt megáll mellettem egy pasi kocsival, és kérdezget valamit ukránul. Többször is elmondom neki, hogy nem értem és nem beszélek oroszul, de nem adja fel. Végül úgy felmérgeli magát, hogy bepattan a kocsiba és elporzik. A fene sem érti… András csak két óra múlva ér vissza, de egészen a sötétedésig számolja a madarakat, hát van mit…
Éjjel felébredek valamire, és kinézek a szúnyoghálón (olyan meleg van, hogy a sátor külső ajtaját be sem húzzuk, csak a szúnyogháló alatt alszunk), és látom, hogy a tó túlpartján hatalmas tűz van. Megint begyújtottak egy tarlót. Szerencsére messze van, és a szél is pont felőlünk fúj arra, úgyhogy se perc alatt visszaalszok.
András reggel tejeskávéval ébreszt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése